Sharon Harding egyetlen barátja a kék színű, tuningolt Subaru Imprezája, melyen 26 szponzor logója kapott helyet. A Rallycross versenyeket az arany felnis jármű vezetője sorra nyerte autójával. A lány piszkosul fiatal, ezért mindenkit megdöbbentettek a hamar elért, országos szintű sikerek. Sokan azt hitték, hogy dúsgazdag szülei tolták a célig a bankjegyekkel, de mikor egyik versenytársa, Parker Warren beletolatott az autójába, fény derült a hetek óta titokban tartott Sharon életére, aki a kocsijában aludt már lassan egy hónapja, mert megbukott az érettségin, és a szülei elküldték otthonról. Innentől kezdődött az egészen másfél évig tartó kálvária.
Első fejezet
A kilométeróra kétszáz felett pörgött a tesztpályán, a nagy verseny előtt. A gumi füstölt, ahogy a körkörös mozdulattól égtek az aszfalton. Hangos motorok és izzadt sofőrök próbálták memorizálni a pálya minden egyes szögletét. Mindenki első akart lenni, de az ötvenhat versenyző közül csak egy kerülhetett ki győztesként. Sharont is az a cél hajtotta, mint a többieket. Tenyerébe tökéletesen illett a kormány, könnyű mozdulatokkal irányította Delfinnek becézett autóját. A delfin okos, gyors és kecses állat, ami vízben él, az autó színe pedig pont kék volt, mint a mesésen megálmodott vizeké. Sharon lekanyarodott a pályáról a megengedett három tesztkör után, kiszállt az autóból, azt pedig elvitték hátra a garázsba.
- Milyen? - kérdezte Paul Shiver, a Shiverace rallycsapat elnöke, egyetlen szponzoráltjától. Paul Sharon apjának egy régi barátja volt, és a manchesteri háromszoros bajnok, Cole Jules nyugdíjba vonulását követően a tuningcsapat a lányt választotta következő munkatársuknak.
- Félvállas. Eléggé kavicsos, van akinek beragad a kerekébe és emiatt kapar. Az enyém jó.
- Helyes. Tessék, igyál - lökött elé egy doboz almalevet. Sharon kérdőn nézett rá. - Sört majd a kupából iszunk - kacsintott, majd elment. Miközben a lány kortyolgatta az ivólevet, a háttérben lehetett hallani, ahogy a szervíz és tuningcsapat elvégzi az utolsó simításokat, és felkészülnek a körök közti tankolásra, gumicserére.
- Shiver - intett hátra Mr. Harding a főnöknek.
- Téged is látni, barátom? Azt hittem egyedül nyomjuk végig - kezeltek le.
- Sok volt a munka - biccentette oldalra a fejét. Sharon szülei mindig, mindenhonnan késtek. Legyen az anyák napja, iskolai fellépés. Ahol Sharon szerepelt, oda ritka volt, ha épp időben toppantak be. Mintha nem számított volna.
- Van egy új ötletem - vágott a párbeszédbe Sharon.
- Izgalmas - ült le vele szembe Shiver. - Ki vele.
- Mi lenne, ha kifejlesztenénk egy új abroncsot?
- Mégpedig?
- Lehetne réteges. Ha az egyik elkopik, ott a másik.
- Hülyeség - mondta nyersen az apja. - Azért vastag, hogy később kopjon. Több réteg ebből a méretből pedig nem fér a kocsi alá.
- De csiszolhatnánk le a vázból, vagy legalább csak egy kicsivel lehetne vastagabb, hogy ritkábban kelljen cserélni. Rávernék egy kört mindenkire.
- A benzin akkor sem lenne elég. És ehhez az autóhoz ez a kerékvastagság megengedett.
- De hát ez tuningolt jármű. Lehet hogy már a váza sem eredeti - vitázott velük.
- Sharon Maia Harding - sziszegte az apja. Zöld szemei bosszúsan meredtek a lányára. Sharon így sem volt valami alacsony, de apja mellett egészen eltörpült.
- Csigavér, Pete - tette fel a kezét Shiver. - Még megvitatjuk.
Sharon az ivóleves dobozt bámulta, amíg édesapja és szponzora be nem fejezték a bájcsevejt. Csak 27%-os almalé volt. Ennyi erővel ihatott volna sört is.
- Mehetünk, Shan?
- Menjünk - válaszolt Shivernek, majd ahogy felállt, felkapta a sisakját, és a fejére helyezte. Addig a kezeslábas versenyruhája le volt tolva a derekáig a bódító meleg miatt. Kioldotta az összekötött ujjait, majd felhúzta azokat. A cipzár mintha egy kicsit becsípte volna a haját, de nem is foglalkozott vele. Nőies volt, de nem egy igazi díva, mint az anyja. Jól nézett ki, szép alakja volt, sminkelt, havonta járt kozmetikushoz és fodrászhoz, de lelkiekben nem hatotta meg, ha letört a körme, vagy valahol koszos lett. Sőt, egyenesen imádta a benzin illatát, az égett gumiéval keverve. Mindig a versenyeket idézte fel ezek által.
- Ne feledd, ma azért vagyunk itt, hogy megismerjék a neved - Sharon bólintott. Ő már a volánnál ült, készen az indulásra. Shiver még leszólította pár szó erejéig, majd engedte, hogy beálljon a rajthoz.
Menni fog. A pálya az otthonom. Semmi nincs ezen a világon, ami eltaszíthatna az aranykupámtól a mai nap.
Sharon a dobhártyáiban hallotta, ahogy szívverése egyre gyorsul. Izzadt és egyszerre reszketett, de mikor felhangzott a verseny kezdetét jelző kürt, magabiztosan indította el Delfint az úton. A rajt előtt mindenki pörgette a motort, dudáltak, magukra akarták hívni a figyelmet.
- Gyerünk kislány - simogatta meg a műszerfal tetejét, miközben minden sofőr arra törekedett hogy hangosabb legyen a másiknál. Sharon azonban nem így tett. Mikor visszaszámoltak, a hármasnál beindította a motort, aztán a kürtszó elhangozta után tíz másodperc alatt gyorsult kétszázra. Nyolc körnek kellett meglennie a győzelemhez. Minden második után hajtóanyag, a negyedik után gumicsere.
- Na, hogy megy? - érkezett meg Ashley Benett, Sharon édesanyja. Végigsimított a hosszú, hidrogénezett haján, és egy puszit nyomott férje arcára.
- Lily, kedves - üdvözölte Shiver is.
- Szervusz, Paul! Hogy van Veronica? - Shiver felesége akkor éppen hét hónapos terhes volt. Ikreket várt.
- Köszönjük, jól. Nagyon várjuk már mindketten a fiúkat - mosolygott büszkén.
- És Sharon? - nézett körbe.
- Ó, a verseny már negyed órája tart. Nagyon jól haladnak Delfinnel.
- Nem értem, miért azt az ócska Imprezát isteníti, többre menne a Mustanggal vagy bármelyik Alfa Romeoval.
- El kell hogy keserítselek, de ez nem az a sportág.
- Shiver, Sharon egy percen belül érkezik - bukkant fel egy tetőtől talpig olajos srác a sátor mögül.
- Azonnal - mondta, és már ott sem volt.
- Paul! - rikkantotta Sharon mikor megálltak a kerekek.
- Ne szállj ki, gyorsak leszünk ígérem, eddig nagyon ügyes vagy - tartotta a tenyerét a lány felé, hogy jelezze, maradjon nyugton. Lejárt a negyedik kör is, ezért ráfért Delfinre egy gumicsere. A gázolaj még elég lett volna, de teletöltötték a tankot, biztos ami biztos. Mihelyst kész voltak, Sharon visszaindult a pályára. Nem adott hirtelen nagy gázt, biztos volt az autójában. A kör végére már a negyedik helyen volt a húszból. Sharon ingázott a második és harmadik kör között. A nyolcadik kör közben a legelöl álló versenyző pedig kénytelen volt kiállni, mert elfogyott a hajtóanyaga. Mire a szervízállomáshoz tolták, és újratöltötték, a versenynek vége lett. Őt kizárták. Sokan nem bánták, elég nagyképű fószer volt. Bár volt is neki mire az lenni. Azt hitte, ha nem áll meg tankolni, hamarabb célba ér. Mikor félreállt, Sharon nem tudta, miért tette. Sandítva bepillantott az ablakon, hogy jól van-e, de semmi baja nem volt, így megpörgette a motort és átvette az első helyet Matthew Carpentertől. De hátra volt még két kör a tíz kilométeres pályából. Delfin már így is 350 kilométer per órával pörgött, mikor jelentkezett a szervízcsapat.
- Sharon, tankolni kell - sürgette a hang, ami a fülén lévő készülékből szólt.
- Jókor, Steve - sóhajtott.
- Ne rám neheztelj, ti zsíroztátok ezt le a főnökkel - Steve volt a legfiatalabb a csapatban. Iskola mellett járt hozzájuk, de nagyon ügyes volt. Azt mondta, autóra gyűjt, azért akar melózni.
- Bassza meg, Harding! Ebben a lányban annyi tehetség van! Nem érdekel, mit gondolsz, marad - a odáig szűrődő hangok alapján Shiver veszekedett Mr. Hardinggal. Ez is ritka volt.
- Az én lányom, Paul - nézett rá véres szemekkel. - És én más sorsot szántam neki - kezével hátra simította ébenfekete haját.
- Hát, a sors meg ezt szánta neki - tárta szét karjait, majd elsietett Sharon irányába, mikor látta, hogy már bent áll. - Ügyes vagy kislány!
- Mi lett Parkerrel? - érdeklődött a félreállt versenyző iránt.
- Ne foglalkozz a ficsúrral - legyintett. - Nagyot akart, de nem sikerült neki, elfogyott a hajtóanyaga mert nem állt ki tankolni - hadarta el gyorsan. - De most rajtad a világ szeme, Shan...
- Tudom, tudom, így is eléggé ideges vagyok, nagyon húzós, Dudu is kezd fáradni - vakarta meg a fejét.
- Delfin miatt ne aggódj, nem esik szét alattad - nevetett. - Majd javítgatunk rajta a verseny után.
- Mehet! - kiáltotta el magát az egyik szervizes srác, majd a következő pillanatban Sharon már kétszázzal hajtott a negyedik versenyző mellett. Kellett neki az az első hely. És ha egyszer már felverekedte magát odáig, másodszorra gyerekjáték lesz.
A versenyen lehetett fogadni a versenyzőkre, vajon ki nyer. Sharonra senki sem tett voksot. Ő pedig magában kinevette az összes Thomson vagy Warren rajongót. Kíváncsi volt, fejenként és összesen vajon mennyit bukhatnak a nézők, ha majd ő nyer.
Shiver és csapata első sorból nézte az utolsó pár kört, amíg a szülei a backstageben vitatkoztak Sharon jövőjéről. A hangosbemondónál ülő két férfi elképedve szemlélték az egész nap eseményeit. Hatalmas lelkesedéssel kommentálták az eseményeket a több ezer nézőnek, valamint azoknak, akik később otthon visszanézik majd az adást. Egyszer csak az egyik kommentátor, Nick Patterson felugrott székéből, és óriási meglepettségét nem takargatva, kifakadt a mikrofonba.
- És hihetetlen! Pár kilométerrel a cél előtt ismét behozza az első helyét! Ki ez az ember? - hihetetlenkedett.
- Fogalmam sincs Nick, ez az első versenye nálunk.
- És ahogy a papírján látom, nem csak nálunk.
- Hölgyeim és uraim! - kiáltotta a másik fickó, Ed. - A mai nap győztese, az Aranykupa tulajdonosa: Sharon Harding! - alig akarta elhinni. Amíg a többiek beértek a célba, driftelt három kört a pálya közepén. A gumi égése közben keletkező füst az egekbe szállt, Sharon győzelmét hirdetve.
- Megkérnénk az újoncot, hogy rója le tiszteletkörét a pályán - mondta a mikrofonba Nick.
- Tudtam, hogy meg tudod csinálni - hallotta Shiver szavait a fülhallgatóban. Önelégült mosollyal gurult az aszfalton, amire konfettit szórtak. A többi versenyző a gratuláció jele képp őrülten dudáltak. Hangos zene szólt, de egészen elhalkult a versenyzők és nézők zsivalya mellett. Sharon is visszadudált nekik, majd ahogy a tiszteletkör után átgurult ismét a célon, felállították a dobogó legfelső fokára.
- Eredményes nap áll mögöttünk - kezdte beszédét a hangosbemondónál csávó, aki akkorra már lejött, és a dobogó mellett állt. - Hadd gratuláljak innen elsősorban minden versenyzőnek, és külön köszönet a CarCheck Rt.-nek, amiért már lassan húsz éve biztosítják nekünk a helyet a megmérettetésre. Felkérném a cég tulajdonosát, Sir Hans Morrist, hogy adja át a díjakat - Nick egy kissé pocakos, ősz fazon felé mutatott. Az pedig felállt, lesimította az ingjét, és fellépett a pódiumra.
- Köszönöm - biccentett Nick felé. - Én is szeretnék gratulálni a versenyzőknek, nagyon erős volt az idei mezőny. És legfőképp a tökéletes nézőközönségnek szeretnék gratulálni - a tömeg ovációban fakadt ki, Hans úgy üvöltötte túl őket. - Nélkületek nem lennénk most ott, ahol! - mikor elcsendesedtek a kedélyek, folytatta. - A harmadik helyezett díja Gale Smithet illeti, tapsoljuk meg! - mellé lépett, a nyakába akasztott egy bronz érmét, és átadott egy borítékot. Gale egy harminc és negyven között lévő férfi lehetett. Magas volt és kopasz. - Nyereménye egy Montana bármelyik autósboltjában beváltható 500 dollár értékű utalvány.
- Köszönöm, Hans - tegezte le zavartalanul a férfit, mikor a beszédére került sor. - Szeretném megköszönni a családom és a szponzorok támogatását, sajnos az idei verseny nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, de négy aranykupa után jövőre már az ötödik is semmiség lesz - tudni kell ugyanis Mr. Smithről, hogy különböző országokban, különböző versenyeken már négy első helyezést vitt el. Hiszen az általunk megrendezett versenyeken sosem volt még arra példa, hogy valaki kétszer nyerje meg az aranykupát. Most Parker Warrennek lehetett volna erre lehetősége, de sajnos keresztülhúzta pár dolog a számításait.
- Gale egyébként most indult nálunk másodszorra, tavaly a hatodik helyen végzett, ami ennyi versenyző közül szintén nagyon szép eredmény - Gale biccentett köszönetképp. - A 2017-es idény második helyezettje pedig Neil Bonwright - a közönség hevesen fütyült, tapsolt. A dobogón álló ötven év körüli férfi ennek hallatán meghajlott. A fény miatt itt-ott megcsillant a hajában pár ősz hajszál, de ettől függetlenül eléggé fiatalos külseje volt. Ő ezüstérmet kapott, valamint egy 800 dollár értékű utalványt.
- Köszönöm - mondta Neil a mikrofonba. - Nem tudhatom, mit hoz a jövő. Azt viszont most megígérem mindenkinek, hogy ez volt az utolsó év, hogy nem kupát tartok a kezemben - micsoda tapló. Egyébként soha nem kapott kupát. Ezután még háromszor lett második helyezett, és feladta.
- Hiába új még neki a pálya, a régieket porig alázta - vette át a mikrofont Hans. - Köszöntsék a legenda, Cole Jules tehetséges utódját, Sharon Hardingot, aki magáénak tudhatja az ezer dollár értékű ajándékutalványt, valamint ezt a csodálatos arany kupát és érmét! - adta át Sharonnak az ajándékokat, aki teljes extázisban hallgatta a tömeg ovációját, ahogy mindenki őt ünnepli.
- Hálás vagyok a kedves szavakért, Mr. Morris - kezdte beszédét Sharon. Mindenki csendben figyelte. - Úgy, ahogy a csapatomnak, a Shiverace rallyteamnek és a szponzoraimnak. De ez a kupa épp annyira illeti meg Parker Warrent, mint engem.
- Mit csinálsz, Shan? - kérdezte magában Shiver. Nem volt szokás az ellenféllel jóban lenni.
- Ó, igen - mondta Hans. - Warren történelmet írhatott volna a mai napon, hiszen sosem volt még olyan versenyző aki kétszer nyert volna ezen a versenyen. Mit gondolsz, jövőre te is megpróbálod?
- Engem nem a helyezés ösztönöz, hanem az élmény. Remekül ismerem az autómat, ezért mindig törekszem arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és Delfinből is.
- Te elnevezted az autódat? - nevetett fel Hans.
- Milyen szülő nem ad nevet a gyerekének? - mosolygott rá vissza Sharon, gyönyörű fogait mutatva. Olyan csodás lány volt. Kiegyensúlyozottnak és törhetetlennek mutatkozott mindenki előtt, de belül ugyanaz az édes, ártatlan öt éves lány volt, mint tizennégy évvel azelőtt.
- Ezzel most megfogtál, Harding - a nézők egyenesen imádták a beszélgetést hallgatni. - Hát, hölgyeim és uraim, a 2017-es Aranykupa mérkőzés véget ért, jövőre találkozunk - kacsintott a kamerákba, amik ezután rögtön leálltak. Majd jöttek a sajtósok, és mindegyik dobogóshoz volt pár kérdésük, de a legtöbben Sharont lepték el.
- Sokan azt mondják, szülei, Veronica és Peter országos ismertsége miatt jutott idáig, mit gondol erről?
- Ismerik egymást Parker Warrennel?
- Hogy létezhet az, hogy valaki az első versenyén rögtön nyer?
- Delfin tényleg egy lopott autó?
- Jól tudom, hogy a montanai gimnáziumba jár? Iskolatársai és tanárai mit szólnak a hivatásához?
Sharon mit sem törődve a riporterekkel, át vágott a tömegen, egyenesen Paul felé véve az irányt. Azonban mielőtt beszélhetett volna a csapat fejével, oldalról elkapta egy kéz, és megállította.
- Nem tudom mit gondolsz Harding, de nincs szükségem az együttérzésedre - nézett vele szembe Parker. Gyönyörű, világoskék szeme volt, és fekete haja. Komoly arckifejezése kiemelte az állvonalát, ahogy Sharon válaszára várt.
- Biztos vagy benne?
- Jövőre még ugyanúgy az enyém lehet a kupa - mérgelődött.
- Rendben, Parker. Kívánom neked, hogy tényleg így legyen - mosolyodott el, a legkevesebb szarkazmussal. Tovább állt volna, de Parker nem hagyta.
- Túl naiv vagy, kislány. Nem tudom hogy sikerült neked a mai győzelem, de ki fogom deríteni.
- A te kocsidat hogy hívják? - kérdezte tőle Sharon.
- Sehogy. Ez baromság.
- Látod? Ha ismernéd az autódat, tudtad volna, hogy nem lesz elég az üzemanyag. Hogy sikerült a mai győzelem... - idézte Parker szavait, szemét forgatva. - Hihetetlen, hogy azt hiszed, csaltam - majd azzal Paul felé rohant, és átölelte.
- Nem hiszem el Sharon! - üvöltötte az izgatott férfi. A Shiverace csapat összes tagja egyenként jött gratulálni Sharonnak.
- Köszönöm, srácok! Nélkületek nem sikerült volna - emelte fel a magasba a kupát.
- Igyunk erre! - húzta elő a sört Paul az asztal alól.
- Végre - sóhajtott fel Sharon.
- Barna - vett ki egy üveget a rekeszből.
- A legjobb vagy - nevetett fel. Majd átnyújtotta a kupát Paulnak, aki kitöltötte bele a barna sört. Ezután körbe adták a csapaton, hogy mindenki megihassa a győzelmi italt a kupából.
- Tudod, ha megveszem az új kocsim, lehet én is benevezek - mondta Steve, majd belekortyolt a kupába.
- Tényleg? - kérdezte tőle Shan.
- Persze. Le foglak pipálni - nyújtotta át Sharonnak a díjat, benne az utolsó korttyal. Nevettek egy jót. Mindketten tudták, hogy Steve sosem fog versenyezni.
- Megnézném azt, újonc - csatlakozott a beszélgetésbe Calvin. Negyvenhárom éves volt, elvált. A volt felesége elvitte a gyerekeit, akiket már öt éve nem látott, így az egyetlen megoldás a sör és az autószerelés maradt szívének helyrehozásához. Mindenki felett apáskodott, hogy ne érezze magát üresnek. Nyers nevelési módot képviselt.
- Csapat, figyelmet kérek! - emelte magasba jobb kezét Paul. Egy pillanat alatt mind a heten elcsendesedtünk. - Amint tudjátok, lehetett fogadni a versenyzőkre.
- Ciki... - csipkelődött Steve. Mindig ezt csinálta, annyira rá vallott.
- Hadd folytassam - csitította el Paul. - A fogadás menete az, hogy például Gabe fogad Warrenre 10 dollárral - Gabe rögtön félbeszakította.
- Nincs az az Isten! - csapott rá a homlokára. A többiek felnevettek. Sharon fészkelődött a széken.
- Csak tegyük fel - kérte Shiver.
- És ha én leteszem? - vágott vissza Steve.
- Miért nem tartottam hosszabb állásinterjúkat - dörzsölte meg Paul a halántékát.
- Mert mi megelégszünk a minimálbérrel - vont vállat Calvin.
- Igazad van - mutatott rá Paul. - Na szóval, Gabe fogad 10 dollárral Warrenre. Calvin Thomsonra hússzal, Steve Bakerre harminccal. Ha Baker nyer, Calvin és Gabe veszít, Steve visszakapja az ő pénzét, plusz még harminc dollárt.
- Ezaz - éljenzett a fiatal szerelő.
- Ha egy versenyzőre többen fogadnak, az viszi az összes pénzt aki a legtöbbet rakott rá. Sőt, ha Steve nyer mert Baker ért be elsőként a célba, és ő tett rá a legtöbbet, ő kapja az összes pénzt, amit fogadásokra költöttek. Valamennyire kapizsgáljátok?
- Persze - mondta Gabe. - Valaki sokat fogad, nyer, viszi az összes voks pénzét.
- Igen. És a teljes fogadások összege egy millió dollár lett.
- De rám nem fogadott senki - értelmetlenkedett Sharon, hogy miért kell ez az egész. Hunyorogva nézett Paulra, ahogy a tavaszi nap sugara éppen az ő arca felé irányult.
- Tényleg nem - mosolyodott el Paul. - Kivéve én - az egész csapat ledöbbent.
- Ez azt jelenti, hogy... - akadt el Calvin szava.
- Igen, azt jelenti hogy van egy millió dollárunk!
- Jézusom, Paul! - ugrott fel a székéből Sharon. - Hihetetlen vagy!
- Csak bízom benned. A te érdemed - Paul igazából 15 dollárral fogadott Sharonra, ami körülbelül három ezer magyar forintnak felel meg. De mivel senki más nem voksolt rá, így Paul vitte az összes pénzt, mert csak ő fogadott rá. De ezt a titkot már megtartotta magának. Túlságosan jól esett látnia, ahogy Sharon tiszta szívből örül.
- Mi lesz a pénzzel? - kérdezte Mark, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.
- Arra gondoltam, Sharon majd eldönti - válaszolt Paul.
- Természetesen te visszakapod azt az összeget amennyivel fogadtál. De a többivel nem tudom, mi legyen. Osszuk el egymás között?
- Ne legyél már hülye! Mennyit tudnál fejleszteni Dudun ennyi pénzből! - csattant fel Steve.
- Ja, te meg nekünk akarod adni? - nevetett fel Calvin.
- Akkor azt mondjátok, hogy költsük Delfinre?
- Még szép! - mondta Gabe.
- De csak akkor, ha ősszel hajlandó vagy elindulni a VB előfutamán - alkudozott Paul.
- De, én... Nem tudom - jött zavarba Sharon. - Nem hiszem, hogy annyira jó lennék.
- Akkor meg enyém az összes pénz, végülis én nyertem, nem? - nevetett Paul. Steve beleboxolt Shan vállába.
- Mivan? - kérdezte feszülten a srácot.
- Megyünk a VB-re! - kiáltotta magasba emelt karokkal. Kisvártatva Calvin is megszólalt.
- Megyünk a VB-re!
- Megyünk a VB-re! - csatlakozott Mark, majd Gabe, Zack, Dan, és végül Shiver is. Ujjongtak, dübörögtek, kiáltoztak. Alig várták, hogy Sharon beleegyezzen.
- Fiúk! - szólt rájuk.
- Csak mondj annyit, hogy igen! - kérlelte Steve.
- Csak egy ici pici, rövidke, gyors szó - mutatta az ujjaival a dolog mértékét Gabe.
- Nem tudom - sóhajtott fel a lány.
- Szeretsz minket?
- Igen, családomként, de...
- Kimondta - szakította félbe Steve. - Hallottátok? Kimondta, hogy igen!
- Megyünk a VB-re! - kiáltott fel ismét Mark.
- Jó, jó - nevetett boldogan Sharon. - Legyen. Menjünk.
- Igen! - Steve mindig imádta, ha ő nyert. Bármiben.
- Szóval akkor, mivel tuningoljuk fel a Delfint? - kérdezte Zack.
- Nekem lenne pár tippem - vágta rá Dan. Mindketten huszonnyolc évesek voltak, egypetéjű ikrek. Nem volt külön Zack, és külön Dan. Ők csak simán Zack és Dan. Így együtt, ketten.
- Nekem is - mondta Mark.
- Éjfélig van kibérelve a pálya, amíg zajlik az autós bemutató, megvitathatjuk - csúszott lentebb a székében Shiver, kényelembe helyezve magát.
- Szóval, Zack? - kérdezte Sharon kíváncsian.
- Lecserélhetnénk első sorban a motort - ezzel mindenki egyetértett. - Aztán, kellenek jobb kipufogók is.
- Mindkét oldalra - jegyezte meg Sharon.
- Mindkét oldalra - mutatott rá helyeslően Zack.
- És mi lenne, ha tennénk rá egy üvegtetőt? Tudjátok, amit ki lehet húzni - ajánlotta Dan.
- Felesleges - szólta le Calvin.
- Inkább nagyobb üzemanyagtartály kéne... - sóhajtott Shan.
- Ne aggódj kicsi lány, azt is megoldjuk - mondta Paul.
- Szuper. Akkor eddig motor, kipufogó, tartály.
- Akkumulátorcsere?
- Mi baj a régivel? - kérdezte Mark.
- Az, hogy régi? És könyörgöm, szerezzünk új szponzorokat - az addigi szponzorok nem valami sokat szponzoráltak ténylegesen. Sokan tollakat meg szatyrokat adtak, amik valljuk be, az autóversenyzéshez nem nagyon kellettek. Leginkább az irodában voltak hasznosak, meg lehetett osztogatni az autogrammot kérőknek. Pár cég összedobott a havi üzemanyagra, így legalább az a teher nem nyomta a vállukat, viszont a kocsi újítására a legtöbb összeget a Shiverace alapítványból emeltek ki, na meg (elég nehezen) a fukar Harding szülők pénztárcájából.
- Meg arany felniket.
- Kék meg arany? Milyen ízlésed van? - hunyorgott Dan.
- Nekem tetszene - vont vállat Sharon.
Órákig fantáziáltak Delfin feltuningolásáról, amikor a Harding családfő, jobb oldalán kedvesével belerontott a beszélgetésbe.
- Sharon, pontban nyolc óra, ideje indulnunk - kopogtatta meg karórája üveglapját.
- De hát Pete, szombat van - tárta szét karjait Paul.
- Ki kell pihennie magát, hogy holnap tudjon tanulni, és még idő, mire feltesszük az imprezát a vontatóra.
- Van rajta rendszám, miért nem mehetek külön? - kérdezte Sharon szemrehányóan.
- Megbeszéltük, hogy a pályán kívül nem vezethetsz, csak fontos esetekben. Ügy lezárva - Sharon szemében és szívében forrt a düh. Szülei még megdicsérni sem voltak képesek. Minden áron azt akarták, hogy apja nyomdokaiba lépve ügyvéd legyen. - Te, ott! - mutatott Calvinre. - Pakold fel a kocsit! - Calvin felállt, és lassan Delfin felé vette az irányt. Direkt Sharon mellett ment el, majd a fülébe súgta:
- Csak azért nem borítom fel, mert az Apád.
- Egy a világnézetünk - nyugtázta Sharon, hogy teljesen tisztában van szülőatyja förtelmes modorával.
Felvitték Delfint a vontatóra, Sharont beültette az apja a kocsiba, és elindultak haza. Az út körülbelül másfél óra volt Hedgesvilleből Billingsbe. Az esti montanai levegő hűtötte Sharon arcát. Lehúzta a kocsiban az ablakot, hogy érezze bőrén a kellemes fuvallatot.
- Lassíts, 180 a sebességhatár.
- Onnan nem is látod, mennyivel megyek - mondta a sofőr, Gus. Augustus körülbelül Sharon születése óta a család komornyikja volt.
- Nem kell látnom a műszerfalat ahhoz, hogy tudjam, öttel lépted át a határt, és kettőtől lőnek.
- Nincs erre egy árva lélek sem, ne aggódj, kedves - Augustus igazán meglepődött azon, hogy Sharon milyen pontossággal tudta, mennyivel megy.
- Sharon bocsánatot szeretne kérni a modortalan viselkedése miatt, igaz kislányom? - nézett rá apja, lesújtóan.
- Elnézést, Uram - Gus tudta, milyen nehéz Sharonnak szülei elvárásai miatt, így nem vette szívére egy cseppet sem a dolgot. Belemosolygott a visszapillantó tükörbe, Sharon tekintetét fürkészve, de a lány továbbra is csak a meleg levegő áramlásába emelte orcáját, és közben a gyorsan suhanó tájat bámulta. A messzi kisváros fényei gyönyörűen kiemelték a település alakját. Ahogy elhajtottak a Billings feliratú tábla mellett, Sharon gondolataiban felmerült a már megint itt keserves sóhaja.
- Mi bajod van ma? - szegezte a kérdést Sharon felé az apja, mikor beléptek a házba. Sharon letekerte a nyakáról a sálat, és az ajtó melletti fogasra akasztotta. Cipőjét betette a szekrénybe, majd elindult felfelé a lépcsőn, melyhez egy vörös szőnyeg vezetett egyenesen a bejárattól. Jobbra volt a nappali, balra az étkező, a konyha, egy fürdőszoba, majd a szolgák és vendégek szobája.
- Hosszú napom volt, megyek lefekszem - Sharon mindig próbált ugyanolyan nyers lenni szüleivel, mint ők vele, hogy átérezzék gyermekük helyzetét. Azonban a Sharon által indított vitákat is mindig a szülei, főképp az apja nyerte. Ashely csendes volt. A csendes szó alatt pedig az lakozik, hogy mérhetetlenül buta volt. Gyönyörű, fiatalos megjelenése mellett azonban ez a jellemvonása igazán eltörpült. Sharon apai nagyapjára hasonlított inkább. Az öreg tizennyolc évesen otthagyta az iskolát, elszökött katonának, hogy az államon kívülre kerülhessen, így Bostonból Montanába költözött. Ez volt már hatvan éve, és azóta tabu a családnak Bostonba utazni. George nagypapa azt mondta, hogy ami Bostonban történt, az Bostonban is marad. Három éve, mikor már kezdett gyengélkedni, Sharon a kórházi ágya mellett ülve megkérdezte, miért nem mehetnek a híres városba.
- Nagypapa, áruld el nekem, mi van Bostonban?
- Apádnak megígértem, hogy egy szót sem szólok, hogy ne befolyásoljon téged a döntéseidben - paskolta meg legidősebb unokája kézfejét.
- És Shelly? Gemmáék? Ők sem tudnak róla? - hivatkozott unokatestvéreire.
- Egyedül édesapád tud róla, és Shelly nagynénikéd. Az ő kezükbe adtam a döntést. De ne aggódj drágám, semmi olyan, ami említésre méltó lenne.
Sharon ezek után hiába kérdezte apját, sosem kaphatott rá választ. Pete mindig mérges lett, mikor lánya felhozta a témát.
- Shanny, bejöhetek? - kopogott anyja a szobaajtón.
- Már bent vagy - tette félre laptopját.
- Miket néztél? - vetett egy pillantást anyja a képernyőre, amiről egy száguldó autó képe bámult rá vissza.
- Külföldi taktikákat.
- Tudod kislányom, mi nagyon büszkék vagyunk rád - mondta. Sharon szíve megdobbant. - A mai teljesítményed kiváló volt, és nem számít, hogyan nyertél. De azt szeretnénk a legjobban, ha az iskolára koncentrálnál a legfőképp.
- Igen, tudom, pár hónap múlva érettségi.
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy bekerülsz a Yalere vagy a Harvardra - Sharon bezzeg sosem álmodott az ország legjobb egyetemeiről. A gimi után marketinget akart tanulni, hogy aztán megalapíthassa saját cégét, és élete végéig autókat tervezhessen.
- És ha nem? - vetette fel Sharon. Nem azért, mert nem bízott magában, hanem mert nem akart ügyvéd lenni. Legszívesebben autókat tervezett volna, a perek lebonyolítása helyett.
- Olyan nem lesz - szögezte le édesanyja. - Aludj jól - hagyta el a helyiséget.
Sharon felkötötte a derekáig érő, hosszú, barna haját, ölébe vette a füzetét, majd elkezdett bele gumiabroncsot tervezni. Nem hagyta nyugodni az ötlet, amit a versenyen talált ki. Így egy olyan terméket sikerült megalkotni, ami több, iszonyúan vékony gumirétegből áll. Egy kör alatt három, körülbelül 2-3 milliméter vastag réteg kopik el. Egy gumi 140 rétegből állt. Így három helyett öt körönként kellett cserélni, mikor a kopás elérte az egyetlen piros réteget. Akkor a kocsi már túlságosan kezd közeledni a földhöz, és ha hozzáér szikrázik, a benzintartály pedig ki is gyulladhat. De egy valami hiányzott a tervből. Mégpedig az, hogy mi történik a gumi réteggel ha elkopott? Elszakad és a pályán hagyja? Esetleg felpattan alulról és beleakad valamelyik alkatrészbe? Sharon sehogy sem tudta kitalálni, hogyan semmisítse meg a körülbelül 40 centi hosszú és 15 centi széles gumidarabot, miután lepattan a kerékről. Végül a füzettel az ölében álomba szenderedett. A grafitceruza egy pillanat alatt legurult a fehér takaróról, majd a fenyőpadlón koppanva letört a hegye. A zajra Sharon macskája, Gyömbér, a vörös szőrű Maine Coon leugrott az ablakpárkányról és a szoba másik végében lévő kanapén talált magának új helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése